live fast. die fUN!

Egy izgalmas és egyben kiakasztó nap után kissé fázva állok a buszmegállóban. Egyszer csak a busz befut. Kíváncsian nézegetem, vajon lesz-e helyem?

Hát, szerencsémre, be tudtam ülni egy lány mellé, aki vidáman válaszolta a kérdésemre azt, hogy: Persze, szabad!

A leckéimet ekkorra már áttanulgattam,  a telefonom lemerült…  Elkezdtem vizsgálgatni az emberek természetét, viselkedését.

Volt egy fiatalember aki a laptopjával elvolt magában, kettő barátnő, akik örültek, hogy együtt utazhattak,  voltak nagymamik, - akik, számomra rejtély, hogy vajon miért,- de beültek egy kettőszemélyes ülés külsejére, és a belsőre a táskájukat tették. Így pontosan megakadályozva, hogy bárki melléjük csüccsenhessen. A későn érkező férfiak, pedig a busz közepén álldogáltak.

Egyszer csak a busz megáll. Újabb utas szállingózik felfele, mit sem sejtve, hogy már csak állhat, nincs ülőhelye. De ezt csak én gondoltam!

Egy szőke hajú, mélybarna szemű, 9-10 éves kicsifiú volt. Aranyos lépteivel,  gyermekességével minden hölgyet levett a lábáról.

Bájos kisugárzásával jött közénk. Aki, addig nem vette volna észre, az akkor lett rá figyelmes, mikor magabiztosan és vagányan előhúzta zsebéből az ő kezében divatosan mutató fekete-fehér Nokia telefonját. Vajon kit hívhat? Erre villámgyorsan meg is kaptuk a választ.

-Igen Anyu. Most szálltam fel. Minden rendben… Szia.

Mindenki csodálkozva nézegette: mi járatban lehet ezen a gonosz világon ilyen angyali teremtés?

Egy kisebb zaj miatt abba kellett hagynom a megfigyelésem ezen pontját. A nagymamák sorra fészkelődtek, mintha valami lánc kezdődött volna el. Mindenki beljebb csusszant, a táskáját az ölébe vette, a kabátját a támlához szorította, és kedvesen, bájosan hajlongva próbáltak a kis teremtéssel beszélni:

- Van mellettem hely. Ide ülsz?

Az egyik néni nemcsak beszélt vele,ő el is tudta kapni - igaz csak egy röpke pillanatra-, és az arcát jól meggyúrta.

A rajongó tábort éppen csak pár szóval ajándékozta meg:

-Köszönöm, nem.

Azok letörten ültek vissza a szélső ülésre, lassan pakolgatták vissza táskájukat. A legmeghökkentőbb az volt, amikor elment mellettük, és a magas férfiúk mellé állt. Az egész utat hősiesen mellettük töltötte, ácsorogva, mint egy igazi férfi!!